Az idei Dakar népes hazai mezőnyéből kevesen értek célba Szenegálba, mutatva, hogy nehéz terep volt, illetve sokadszor szemléltetve, hogy a technikai sport nagy primadonna – kiszámíthatatlan, de ettől is szép.

Volt már úgy, hogy annyira fáradt, hogy amikor a munkahelyére vezet, csak azért jut el oda, mert minden benne van a legbelsőbb memóriájában? Ha volt, még akkor sem tudja elképzelni, milyen lehet a Dakaron versenyzők még egy könnyedebb napja sem. Nyaralt már homokos tengerparton? És volt, hogy hirtelen megéhezve, vagy megszomjazva mondjuk kétszázötven métert próbált már szaladva megtenni a part melletti halsütőhöz? Ha igen, távoli elképzelése lehet, milyen lehet nyakig érő homokban autóval teljesíteni a két hétig tartó versenyt.

Sajnálni senkit nem kell, mert a versenyzők maguk vállalják a megmérettetést, ráadásul minden amolyan vészprogramba áll át bennünk, miután megtörtént a gép átvétel. A karácsonyi bejglitől elnehezedve, betompulva érkezik az ember a rajt helyszínére. Azt se tudja hol van nyilatkozta Kis Sándor. Majd ahogy megtörtént a gépátvétel, minden fájdalom, nyavalygás, probléma megszűnik. Csak a versenyre koncentrálsz. Fitt vagy. Aztán kiszállsz az autóból, megint fáj mindened, jön az izomláz, fáradt vagy és nyűgös. Az idei Dakar igen nehéz volt, ez bizonyítja, hogy sokan nem jutottak el a célnak kijelölt rózsaszín-tó partjára. Önmaga a terep volt roppant nehéz, még szerencse, hogy az útvonalat részletesen leíró itiner amiből a navigátorok mondják, hogy három felkiáltójeles árok 700 méter jobbra! Az pontosabb volt, mint a korábbi években. Ha 700 méternél még sincs itt ott az a fránya árok, elül a kisördög a versenyző agyában, nem meri úgy nyomni a gázt s ez komoly percveszteségeket okozhat, ráadásul bosszantó is. Az autósoknál a Szalai-Bunkoczi páros ért csak be (29.), a motorosoknál Varga Ákos (60.), míg a kamionosoknál Darázsi- (17.) és a Szobi- vezette (25.) egységek. A 2005-ben 18. helyezést elért Palik László motorhiba miatt már Spanyolországban kiszállt, majd az idei Dakaron a magyarok közül meggyőzően a legjobban teljesítő Kis Sándor, Czeglédi Péter páros versenyének Paul Belmondo vetett véget. „Úgy terveztem, hogy szépen elhaladgatunk a 30. hely környékén, aztán majd a három nagy homokozós kivágjuk a rezet, mint tavaly is. Ez a három nap dönti el a Dakar sorsát! Belmondo ettől a lehetőségtől fosztott meg minket” –foglalja össze Kis. A filmsztár fia egyszerűen beleszaladt Kisék kocsijába, amelyik több, mint száz métert pörgött a dűnék között. A szervizcsapat zsenialitásának köszönhetően villám gyorsan új autót varázsoltak a baleseten sérült Nissanból, Kisék mégis a hazatérés mellet döntöttek. A versenyző akkor is nyilatkozott: „ Varázsolni sajnos még mi sem tudunk. Sérültek a bukócsöveink is, nem beszélve arról, amit csak később vettünk észre, hogy a benzintankunk is már két centiméterrel elmozdult az eredeti helyéről. Ez normál terepen nem okoz gondot, hiszen biztonsági gumitankról van szó, melyet masszív acélváz rögzít. Viszont vészhelyzet, ne adj isten egy újabb bukfenc esetén, belegondolni se merek, mi történhetne. Egy szó, mint száz, nem szeretném, hogy benzinben égjünk el. Hazamegyünk.” Ez a legszomorúbb szó, amit a versenyzőnek a cél előtt ki kell mondania: Hazamegyünk. Kis mégis kimenti Belmondót, mert az embernek a sivatagban nincs térérzete, ugyanis nincs egy tereptárgy, ami viszonyítási pontnak szolgálhatna. Belmondo valószínűleg eltévedt és akkor tért vissza a pályára. Kisék éppen egy nagy port felverő kamiont előztek, amikor a francia beléjük szállt. „Azt nem hiszem hogy a kamion porában nem látott minket. Csak az lehet, hogy a térérzéke elvesztése miatt karamboloztunk.” Pedig Kisék a utója idén nagyon jó volt. Egy egyszerű mértékegységet vezettek be a versenyzők ennek az egzakt mérése: hány kesztyű fogy el a Dakar alatt. Tavaly három párat emésztett fel a szerelés. Idén a hat nap alatt még nem kellet cserélni, vagyis szinte csak leporolni kellet a Nissant. „Minardink volt tavaly Ferrarink idén: fél gázzal is jobban mentünk.” Vallja be Kis Sándor. „Ha rossz az autó, minden bajod van: úgy érzed szorít a sisak, szomjas vagy, ráz az autó. Mint a bokszolóknál: üsd a testét, fárad a fej! Ha jó minden, pihenten vágsz neki, etapnak. Pont a baleset előtti estén gondoltam végig, hogy eddig minden szépen ment, mint ha csak ujjgyakorlat lenne.” Jövőre ugyan úgy az elejéről indulhatnak Szalaiék, Palikék és Kisék is az úgy nevezett prioritási rendszer miatt. „ Idén hála a csapattárs, Palik Laci tavalyi jó eredményének mögötte a 19. helyen rajtolhatunk, valószínű jövőre is elindítanak minket az első 30-ban. Ha prioritásos vagy, az már jó.” Foglalta össze Kis. Mi jövőre is várhatóan sok magyarnak drukkolhatunk, bár ez sok mindentől függ. Szalai Balázs, mint fontos mint fontos körülményt a sikeres rajtoláshoz, a szponzorok hűségét is kiemelte. Mivel a kimutatások szerint egyre népszerűbb a verseny a magyar közönség előtt, nyilvánvaló hogy ez is könnyebb lesz.