Még karakteresebb köntösbe öltöztették az új M-osztályos Mercedeseket, ami már az érdeklődések tükrében jó döntésnek bizonyult. Az ML 500 a rengeteg elvárható pozitívum mellett meglepetésekkel is szolgál. Nyolc évvel ezelőtt jött ki az első M osztályos Mercedes. Nem a legjobb összeszerelési minőségben gördültek ki a gyárkapun a terepjárók. Fontos tehát, hogy ezen a téren visszatérjen a német autómárkától elvárt alapokhoz: a jó minőségű anyagok tökéletes összeszereléséhez. Ez is hozzájárul egyfajta előítélethez, ami az évek során kialakult az autóról. De nem csak ez volt az alapja, hanem a formája is. Valahogy érzéktelenül dromedár volt. Az új ML még nagyobb lett, egyetlen pont kivételével, ez pedig a magassága. Ennek a húzásnak, meg a szebben ívelt sziluettnek köszönhetően befogadhatóbb SUV-ot kaptunk, markáns orral. A hűtőrács átrajzolása jól sikerült ezzel is közelít az amerikai irányvonalhoz, amit mostanában szeretünk itt, Európában. Összességében már az első pillantásra látható, hogy ez nem az a szörny, amit a kényes vásárlói réteg annyit kritizált. Az autó utastere is szép és elegáns, egyértelműen érződik a minőségi összeszerelés. A kapcsolók és műszerek ízlésesen, a márkához illően, jól átgondoltan lettek elhelyezve. A középkonzol kijelzője is jól sikerült, de ezen a ponton fölmerült egy kérdés: ha valaki kiad csaknem 20 millió forintot egy autóért, azt vajon nem zavarja, hogy ugyanaz az egység informálja, amit a Smartokba is beszerelnek? Igaz, ez orvosolható a feláras navigációs egység megrendelésével, így ha nem is létezik ezzel a rendszerrel együttműködő Magyarország térkép legalább a kijelzőjét modernizálhatja. A kellemes minden kényelmet ígérő utastér fürkészésekor egy apróság feltűnő volt. A baloldalon végigfutó aluminium betétet több horpadás rondította! Később kiderült, hogy valószínűleg a biztonsági öv kicsatolásakor odapattanó csat okozhatta. Ez elég nagy tervezési malőr és, ha a jövőbeli tulajdonosok nem vigyáznak, könnyen megeshet, hogy az első pár hónap múlva a nagy értékű csodajárgányukat ilyen szépséghibák fogják rondítani. De az apró bosszankodásnak garantáltan véget vet a V8-as erőmű életre kelése. A rövid indítozást követően az elektronika egy pillanatra megröffenti a motort és ettől már a viszketés tünetei jelentkeznek az ember jobb lábán. Az automata váltó karja az amerikaiaknál megszokott helyre, a kormányoszlopra került, ami kifejezetten jó ötletnek tűnik. Egyrészt könnyedén kezelhető, másrészt a két ülés között nem foglalja feleslegesen a helyet. Itt több tároló rekeszt is kialakítottak, és érdekes módon a közismert gyorsétterem étel-kiszerelése is hajszál pontosan helyezhető el. Igaz, ez könnyen lehet a véletlen műve is. Elsőre szokatlan a magas ülőhelyzet és a karosszéria méretei sem átlagosak. De a precíz futóműnek és a kedvező nyomatékgörbének köszönhetően hamar kezes báránnyá szelídül a megtermett jószág. A hétsebességes automata váltó tökéletesen osztja be az erőt, így a 306 lóerő az összkerékmeghajtásnak köszönhetően hatékonyan gyűri maga mögé az aszfalt csíkot. Tesztautónk jó terepjáró képességeit is igazolta, bár csak enyhe buckákat céloztunk meg, de a fagyott, jeges havon könnyű lett volna csapdába esni. Egyértelműen kiderült, hogy a differenciálművek hasznos tevékenységének és a megemelt hasmagasságnak köszönhetően hétköznapi terepen nem könnyű akadályt állítani neki. Előzékenységre vagy udvariasságra ne számítsunk a forgalomban, a brutális, tekintélyes, vad és elegáns külső gyakran előítéleteket szül, főleg kis hazánkban. Feltűnési viszketegség hiányában eleinte én sem éreztem jól magam a volán mögött, de tisztázódott bennem a kérdés: a sötétített üvegek mögött nem az akciófilmekből kilépett gonoszok ülnek, ilyen autót egész egyszerűen azok vesznek, akik szeretik a jót és persze meg is tehetik, hogy ennek a szenvedélyüknek hódoljanak. Az új ML az előző típus hibáiból láthatóan kigyógyult, a népszerűség már csak a vevőktől függ. A patinás márka mérnökei tudják, hogyan alkossanak jót és most megtették ami rajtuk múlott!

Írta: Gabor7